„Csodálatos szent, tiszta művész, Giotto jó utóda” – Juhász Gyula így emlékezett meg versében barátjáról, Gulácsy Lajosról, a huszadik századi magyar festészet egyik legeredetibb alkotójáról. A saját útját járó festőzseni műveivel valóságos univerzumot teremtett, amelyben nemcsak a térugrás lehetséges álomszerű olasz városkák kulisszái és fantáziájának más káprázatos színterei között, hanem az időutazás sem lehetetlen a művészettörténet, a historia d’arte különféle korszakai közt, a középkortól a rokokóig. Különbejáratú kozmoszának legkülönösebb galaxisa pedig az általa kitalált, festett és írott történetekben is megörökített képzeletbeli, egyszer marsbéli, másszor holdbéli kisváros, Na’Conxypan, amelyet ha lehet, még különösebb teremtmények népesítenek be Holdkifli kisasszonytól, Piripiri nagyhercegen át, a kék vakolatgyerekekig. Ebbe a világba merülünk most alá az augusztus 27-éig még megtekinthető budapesti emlékmű-kiállítása kapcsán.
Gulácsy Lajos galaxisa
Na'Conxypan hercegének nyomában.
