Na hlavný obsah

Mesék a szegényített uránról

Az elmúlt időszakban, különösen az orosz–ukrán konfliktus háborúvá mélyülése óta, fel-felröppen a szegényített urán legendája. Az orosz propagandamédia és annak csatolt részei kifejezetten olyan képet próbálnak kialakítani és azt a narratívát pörgetik, hogy az ilyen típusú páncéltörő lőszer használata az atomháború előszobájába való lépést jelenti, mert atom „tehát egy komoly dologról van szó.”

Mesék a szegényített uránról
Foto: simpleplanes.com

A valóság egészen más. A nukleáris korszakba lépéssel az atomerőművek elterjedésével komoly mennyiségű olyan melléktermék keletkezett, ami egyrészt radioaktív, másrészt ha épp nem is sugárzó, az egészségre ugyanúgy káros.

Mi az a szegényített urán

A szegényített urán nem más, mint az a megmaradt melléktermék, ami akkor keletkezik, amikor a természetes uránból dúsítása során kivonják a nukleáris „üzemanyagként” használt 235-ös hasadó izotópot. A 235-ös izotóp azonban csak az összes urántartalom körülbelül 0,72 százalékát teszi ki, vagyis a szegényített urán szinte teljes egészében a 238-as izotópból áll.

Foto: wikipedia

A szegényített urán és a természetes urán között semmi vegyi, vagy mérgezési hatásbeli különbség nincs (mivel ugyanannak az elemnek az izotópjai), csupán a sugárzása alacsonyabb körülbelül 40 százalékkal.

Hogy megértsük mennyi is az a 40 százaléknyi különbség előbb kezdjük azzal, hogy mi is az a háttérsugárzás. A háttérsugárzás a kozmikus sugárzásból eredő, minket körülvevő és természetesen érő, a környezetben (levegőben, talajban) jelenlevő radioaktív anyagok (radioaktivitás) által kibocsátott sugárzás.

Nem egyenletes eloszlású, a tengerszint feletti magassággal növekszik és a radioaktív ásványokban gazdag területek fölött is nagyobb mértékű lehet. Átlagos erőssége tengerszinten körülbelül 2-3 mikrosievertű (µSv) óránként. Csak az összehasonlítás kedvéért, egy átlagos fogröntgen elkészítésekor körülbelül 3-21 mikrosievertű (µSv) sugárzás ér minket, egy koponyaröntgen ennél valamivel erősebb lehet. A szegényített urán által kibocsátott sugárzás a fentebb említett háttérsugárzás értéke alatt van és nem is ezért veszélyes a szervezetre, hanem mert nehézfém és különösen toxikus.

Nyugaton sem használja mindenki

A szegényített urán, bár megtalálták a módját, hogy hasznosítsák, viszont igen mérgező jószág és használatának ez a legnagyobb hátránya. Bár nem radioaktív, de mivel egy nehézfémről beszélünk, káros a környezetre és szervezetre. A különböző nehézfémek különböző betegségek alapkövei lehetnek. A nehézfémek a hosszú évek során lerakódhatnak a szervezetünkben, és egy idő után számos betegség katalizátoraként funkcionálhatnak.

Ebből kifolyólag például Németországban a Bundeswehr abbahagyta a szegényített urán magos lőszer használatát. A hadsereg szakértő szerint már a gyakorlatok során a természetbe kerülő nehézfém kezelése is problematikus, a mentesítés pedig extra költségeket von maga után. Viszont ezáltal csökkent a Leopard 2-es harckocsik hadrafoghatósága, a szakértők ugyanis megállapították, hogy a hagyományos volfrámból készült páncéltörő fejek kevésbé ütik át például a T-90-es tankok páncélzatát. Az ügyből 2016-ban kisebb botrány is lett akkor.

De akkor miért is használják?

Két olyan tényezővel rendelkezik, ami a hetvenes években felkeltette a fegyverfejlesztők, kutatók figyelmét: egyrészt sűrűsége kb. 19 kg/dm³, ami 67 százalékkal nagyobb az óloménál és közel annyi, mint az aranyé vagy a volfrámé, azonban azoknál jelentősen olcsóbb. Másrészt a szegényített urán piroforos, azaz finoman eloszlatva, levegővel kapcsolatba lépve, spontán gyulladásra hajlamos, ami fokozza a lőszer romboló hatását. Ezek a jellemzők, valamint a tény, hogy 1,1 millió tonna található belőle világszerte az atomerőművek hulladékait tároló raktárakban egy olyan költséghatékony megoldást jelentettek, amire a hadiipar érthető módon rákapott.

Hogy kerül ez a cucc a lövedékbe?

A szegényített urán a közhiedelemmel ellentétben nem héjként vagy bevonatként van jelen a lőszerben. A páncéltörő, páncélromboló lőszerek között elsősorban a tankok páncéltörő lőszerének részeként vagy kisebb kaliberű, de még mindig komoly páncéltörő „szerepben” használt repülőgép lőszereknél használják.

Foto: wired.com

A hatvanas, hetvenes években új, nagyobb páncélátütő képességgel rendelkező lőszertípus jelent meg, az úgynevezett sabot lövedékkel ellátott lőszer. Az ilyen típusú lőszer által kilőtt lövedék nem valamilyen robbanófejjel lett ellátva, hanem a második világháború alatt fejlesztett, csak a kinetikai hatás útján páncélt romboló lövedékekhez hasonló. A különbség annyi, hogy a sabot lövedék inkább olyan, mint egy fém nyílhegy, amit általában 4-5-6 szárny stabilizál.

Ezen lőszerek első generációja, ami többé-kevésbé még ma is használatban van, leginkább volfrám maggal volt ellátva, vagy teljes egészben volfrámból készült és részben készül ma is.

 Az áttörést a szegényített urán „felfedezése” jelentette, ami így extra átütő erőt adott a lövedéknek azáltal, hogy sűrűségén túl a becsapódás pillanatában több ezer fokra hevül fel. A legtöbb nyugati páncélos, mint a francia Leclerc, a brit Challenger 2, az amerikai Abrams, a német Leopard 1 és 2, az orosz T-80, T-90 képes ilyen lőszert használni. A nyugati és az szovjet-orosz páncélosok között viszont van egy különbség, ami miatt az utóbbiak részére kifejlesztett ilyen lőszer kisebb hatásfokú.

Az oroszoknak is van csak kevesebb, de miért is?

A hatvanas évek végétől máig fejlesztett legtöbb orosz páncélos típus olyan automata töltő szerkezettel rendelkezik, amiben a szűk hely miatt a lőszer kettéosztva van elhelyezve. A nyugati lőszerek lövedéke, ez a fém „nyíl” amiről fentebb írtam, átlagosan 60 cm körül van, míg az orosz lőszer lövedéke 40 cm körüli a hely szűke miatt, ami lényeges tömegkülönbséget és ezáltal kisebb kinetikai hatást, vagyis rosszabb páncélátütő képességet jelent. Ez az méretbeli különbség viszont nem teszi teljesen használhatatlanná a keleti lőszert. Viszont előállítása ettől függetlenül is magas. Talán ezért is, valamint mert az új továbbfejlesztett lőszer átalakított automata töltőt igényel. Az orosz szegényített urán magos lőszer elterjedése máig nem általános.

Baloldalt orosz ZBM60 Lead-2 és ZBM42 „Mango“ szegényített urán magos páncéltörő lőszer, jobboldalt, hagyományos 125 mm-es tank lőszer.

Mese a nukleáris felhőről

Mikor a nyugati sajtóban felröppent a hír, hogy Nagy-Britannia szegényített urános páncéltörő lőszert készül adni saját tankjai mellé, Moszkva rögtön rákapott a témára. Az atom már régi játékszere Putyinnak, gyakran csapja ki az asztalra lehetőségként, de szerencsére ez idáig sikerült elkerülni, hogy kinyíljon Pandóra szelencéje. Ennek ellenére az orosz propagandasajtó már régóta riogat ukrán piszkos bombával, bár ez megy visszafelé is. Ennek ellenére a legtöbb oroszbarát média vastag betűkkel hozta, le hogy megsemmisített nyugati lőszerből felkapott radioaktív por fogja ellepni Európát. Később (mivel a világvége nem következett be) a hírt elnyelte a múlt. Viszont a fogalom, hogy „urán” továbbra is könnyen használható arra, hogy kicsit feljebb csavarjuk a félelemspirált.

Mert rettegni kell!

Végezetül elérkeztünk az egész történek ok-okozat gyökeréig. A nehezen megérthető de más negatív tapasztalatokhoz, könnyen hozzárendelhető fogalmakkal nagyon egyszerű manipulálni a tömegeket, különösen akkor, ha olyan technikai fogalmakkal vegyítjük ezeket amik külön utánajárást igényelnek. Egy szó mint száz, az orosz dezinformációs gépezet és hazai, valamint szomszédos csatolt részei így az igazságok és féligazságok ügyes vegyítésével, a tények elterelésével hintik el a félelem magvait, újra és újra.

Mentett cikkeim

    Tovább

    Legolvasottabb

    Legfrissebb híreink a Elemzések rovatban