Korábban kígyóhagymának is hívták a tavaszi ébredés növényét, és a tájnyelvben sásihagyma, poszhagyma, vadfokhagyma, cigányhagyma, poroshagyma, erdei fokhagyma, boszorkányhagyma néven is szerepel. Csapó József Debrecen város főorvosa még kígyóhagymának nevezi a medvehagymát az első magyar leírásban, 1775-ös Új füves és virágos magyar kertjében, és jelzi, hogy ez az évelő hagyma az árnyékos erdőket kedveli. „ Némellyek ételben is teszik.”.
Ebből is érzékelhető a vadon termő növény viszonylag késői fölbukkanása a füveskönyvekben, valamint az is, hogy a növény konyhai hasznát sem igazán ismerték fel – így korábbi magyar leírásokban vagy későközépkori receptgyűjteményekben és ételreceptekben nem is szerepel. Pedig a vadon termő hagymákat az emberiség mindig és mindenfelé kereste Egyiptomtól a görögökön át a keleti kultúrákig, hogy húsát és kenyerét ízesítse vele. Feltehetőleg az Európában is elterjedő fokhagyma ellensúlyozta a lágyabb ízvilágú medvehagyma konyhai szerepét és a vörös hagymával együtt lassan kiszorították a vadon termő hagymát.
A gasztropercekben Bodri Eleonóra szerkesztő- műsorvezető a Kossár Lajos gasztro-bloggert beszélgetett.