1883. október 4. Párizs, Gare de l’Est. Az úri közönség a peronon gyülekezik. Kalapos hölgyek és cilinderes urak fecsegnek egymással, és izgatottan készülnek életük nagy utazására. Arisztokraták, üzletemberek, magas rangú hivatalnokok és persze tollforgatók. Egy dolog közös bennük: mindannyian úttörők. Hiszen az első Isztambulba (Konstantinápolyba) induló Orient expressz fedélzetére váltottak jegyet. A hordárok bepakolják a csomagokat a vonatba. Az étkezőkocsi ajtajában a hófehér sipkát viselő szakácsok.
Kevés olyan ember van, aki nem hallott még az Orient Expresszről. Ez az a vonat, amire a laikusok is rácsodálkoznak, a vasútbarátok rajonganak érte, a vasútmodellezők többsége pedig birtokolni szeretné modellben. Az Orient expressz a múlt század 20-as és a 30-as éveiben élte fénykorát.
Túlélt két világháborút, bombázásokat, eltulajdonításokat, de a repülőgépek elterjedésével már nem tudta felvenni a harcot. Így történt, hogy 1977-ben le kellett húzni a rolót.
1982 óta azonban a pazarul felújított arany-királykék színű luxusvonat fényűző pompájában újra robog. A témáról Kossár Lajos gasztro-bloggerrel Bodri Eleonóra beszélgetett.
