Az ilyen tartalmakat bár részben az orosz propaganda táplálja, forrásuk átvitt értelemben is keleten, néha pedig nyugaton keresendő. Szlovákia Kelet és Nyugat között egy geopolitikailag bonyolult régióban helyezkedik el.
A Varsói Szerződés egykori tagjaként – akkor még Csehszlovákia részeként – az ország szerepe egyértelmű volt, külpolitikája jól körülhatárolt mederben folyt. A rendszerváltást követően ez az irány már nem volt olyan egyszerűen levezethető.
A nagy szláv testvérek árnyékában a nemzetiségileg is összetett ifjú köztársaságnak gazdasági és társadalmi kérdések útvesztőjében kellett eldöntenie, hogy kis országként melyik nagyobb érdekcsoporthoz közeledjen. Mert bár szépen hangzik a semlegesség, Kelet-Európában, a történészek és szakértők egybehangzó véleménye szerint is, az ilyen nem igazán működik.
Bár az ország politikusai végül a NATO és a nyugat irányába terelték Szlovákiát, a társadalom egy jelentős részébe mélyen beleégett a kommunista éra jóléti romantikája, amikor vezetőink helyettünk döntötték el miről, hogyan és mit gondoljunk.
A demokratikus berendezkedés, a szabadpiacra épülő gazdaság pedig új problémákat hozott magával. Ezeket a problémákat pedig a társadalom nehezen képes kezelni, ahogy a politikum ingadozása, gyakori tanácstalansága is sokakat az egyszerűbb, régen „jól bevált” eszmék irányába terelnek.
A választópolgárok egy jelentős része pedig válaszokat vár, útmutatást, megnyugtató tanácsokat, hogy merre is az arra, különösen egy olyan feszült időszakban, mint a mostani.
Az elmúlt napokban vita alakult ki a világhálón, de a kormányban, a politikai életben is, hogy Szlovákiának milyen állásponton kellene lennie az ukrán-orosz egymásnak feszülés okozta válságban. A társadalmi, politikai konfliktusokat, tanácstalanságot pedig fokozta a készülő védelmi szerződés az USA és Szlovákia között.
