Dübörög az előrehozott választások előtti kampányidőszak, aminek most érkeztünk el a félidejéhez. Már csak két hónapot kell kibírni, hogy Szlovákia polgárai újra urnákhoz járulhatnak. Nem meglepő módon ezen a nyáron számos olyan esemény történt, amely befolyásolja a választások kimenetelét. A jelöltállítások körüli mizériákból, politikusi vitákból és a sarkos kampány üzenetekből nem volt hiány az elmúlt időszakban. Az egyik legfontosabb kampánytéma a medvekérdés lett.
A közelmúltban a közvéleményt leginkább az foglalkoztatta, hogy a pártok milyen stratégiákat alkalmaznak annak érdekében, hogy minél több szavazatot szerezzenek. Vannak olyan formációk, akik hagyományosan az óriásplakátokra esküsznek, annak ellenére, hogy ma már sokkal hatékonyabban lehet a közösségi média platformjain személyre szabott, egyszerű üzenetekkel célba venni a szavazóbázisukat a pártoknak.
A hagyományosan „az utak mellett” kampányoló pártok táborát erősítik a magyar pártok, akik a jelenlétükhöz képest aránytalanul masszív kampányt folytatnak. Sokkal több plakátot helyeztek ki, mint amennyinek a finanszírozását átlátható módon igazolni tudják. A magyar érdekképviseletért harcba szálló pártok felé az egyik legnagyobb kritika az, hogy nincs egységes üzenetük az általuk megszólítani kívánt csoport felé.
Kampányeszközként alkalmazzák a jelöltlista állítást is, több politikai formáció a húzónevét a lista utolsó helyére tette. A szlovák politikum sajátossága ez a populista húzás, amelyet először a 2020-as választásokon taroló OĽaNO elnöke, Igor Matovič alkalmazott. Ennek a taktikának az a lényege, hogy az alázatos pártvezető demonstrálja azt, hogy képes a háttérba vonulásra és kedvezőbb pozíciót biztosítson a kevésbé ismertebb politikusoknak. Ezt az innovációt alkalmazta volna a Szövetség is, akik a listájuk 150. helyére akarták rakni OLaNO frakciójából átcsábított Gyimesi Györgyöt, viszont a jelöltállítás során elkövetett szabálysértés miatt, végül a 149. pozícióval kell beérnie a parlamenti képviselőnek.
