Február 24-én minden szakértő előtt egy szuperhatalom állt, 5. generációs repülőgépekkel, drónokkal, robot tankokkal, modern légvédelmi és ballisztikus rakéta rendszerekkel és egy olyan hadsereggel, aminek megvannak a lokális és expedíciós képességei, hogy akaratát rákényszerítse az adott ellenségre. Február 24-én 3 nap és egy hét közötti élettartamot jósolt mindenki Ukrajnának.
Mára nyilvánvalóvá vált, hogy az orosz vezetés az ukrán hadsereg feljavult képességein túl egy még fontos jelenséget nem vett figyelembe: mégpedig a valóságot. Egy inkább erősödnek azok a vélemények, hogy Oroszországot a rendszeren belüli korrupció győzte le, amit Putyin elnök hagyott elhatalmasodni. A rendszerváltás oligarcháit ugyan sajátjaira cserélte, megoldotta a belső ellenzék totális impotenssé tételét, feloldotta a csecsen problémát – egyszerűen maga oldalára állítva az etnikum vezetőit, többek között Ramzan Kadirov jelenlegi csecsen vezető édesapját – és az olaj, valamint gáz exportnak köszönhetően hatalmas vagyonokat halmozott fel.
Viszont képtelen volt „amerikanizálni” az orosz hadifejlesztéseket. Oroszország állami cégek mellett/helyett ugyanis a nagy „ellenséghez” hasonlóan külső beszállítókkal kívánta megoldani a hadi fejlesztéseit. Komoly együttműködési projektek futottak Indiával és több kisebb nagyobb hazai céggel is. A felszínen pedig elkezdett kirajzolódni egy modern orosz hadsereg képe. Amit viszont kihagyott a képletből Putyin az az volt, hogy a tengeren túliakkal ellentétbe a „hazai” cégek nem hogy csupán csak túláraznának – ez a jelenség az egyik oka többek között a hatalmas amerikai hadi kiadásoknak is – hanem egyszerűen pár, nagyjából működő prototípust leszámítva, nem termeltek igazán használható harceszközöket. A fejlesztések megtörténetek, a pénzek elolvadtak, a politikai döntéshozókat kellő képen lefizették a terméket pedig egyszerűen, vagy csak kis mennyiségben, vagy csapnivaló minőségben gyártották le.
Ami nem azt jelenti, hogy az orosz fegyveres erők ne rendelkeznének használható eszközökkel, hanem, hogy a korrupció, lopás és „spórolás” a valósnál szűkebb spektrumú képességet enged meg. Mert amíg egy Kalashnyikov gépkarabélyon nem sok mindent lehet igazán elrontani, addig egy több milliárdos harci repülőgép fejlesztése során sok kis résből szivárog el a pénz, ahogy továbbra is csak expókon találkozhatunk a T-14 Armata „szuper” tankkal, a Ratnik gyalogsági felszerelés legdrágább elemeivel – mint például az éjjellátók – vagy a Szíriában is tesztelt Uran-9 robot tankkal.
Többek között ezért is olyan érzékeny csapások Oroszországnak az olyan szankciók, amik külföldi finomelektronikai eszközök, alkatrészek, vagy jelen esetben a repülőgép ipar szempontjából fontos alkatrészek bevitelére, eladására vonatkozó tilalmak. A „saját” fejlesztések ugyanis szinte minden esetben erősen függenek a külföldi elektroniától, alkatrészektől, legyen az rádió, radar, drón vagy repülőgép.
Ugyanakkor független, nyílt forráskódú elemzést végzők rámutattak már több esetben is arra, hogy a végtelennek lefestett orosz „vastartalék”, vagyis az a stratégiai konzervált hadi felszerelés tartalék, amit nagyobb mozgósításra tettek félre, az évek során, különösen a tankok és egyenruhák esetében egyszerűen elolvadt. Papíron 7000 T-72 és mintegy 3000 T-80-s tank különböző, leginkább régebbi verziójának kéne a raktárakban állnia. Ezzel szemben a háború megkezdése óta, részben a veszteségek pótlása okán, részben a hirtelen beállt alkatrész hiány miatt ennek a tartaléknak legalább a fele elolvadt. Ahogy az egyik katonai körzet parancsnoka is arról panaszkodott, hogy mintegy másfél millió ilyen-olyan egyenruha és katonai ruházat hiányzik a készletekből.
Ezekből az apró mozaikokból tehát egyre inkább egy legjobb esetben is, „csak” rosszul működő hadsereg képe kezd kirajzolódni. Így viszont kérdésessé válik, hogy mit kezdenek majd az orosz fegyveres erők a rájuk szakadó gyengén kiképzett és rosszul felszerelt tartalékosokkal. Ahogy több orosz forrás is jelezte már, a behívott tartalékosok első kontingensei megérkeztek már a kelet-ukrajnai szakadár köztársaságok területére további kiképzésre. Félő, hogy az Harkivi régióban az elmúlt hetek során elszenvedett veszteségek pótlására kívánják felhasználni ezt az emberanyagot.
De, hogy közép és hosszútávon milyen lehetőségei lehetnek így Putyinnak az komoly kérdéseket vet fel. Félő, hogy a folyamatos sikertelenségek mind kétségbeesettebb döntések meghozatalára sarkalhatják az orosz vezetőt. Bár a szakértők egy része ugyan kizártnak tartja a nukleáris fegyverek bevetését, az egyre kiszámíthatatlanabb orosz döntési mechanizmus mégsem hagyja, hogy ezt a lehetőséget teljes mértékben kizárjuk, a jövő ezért ezen a téren továbbra is kétségek homályába vész.
