„Kaotikus félkésztermék, melyet a nagy építési-fejlesztési tervek mögött álló oligarchák ültettek át”- így jellemzik egyes kormánypárti parlamenti képviselők is. A szakma képviselői szerint a törvényt nagymértékben egyes politikusok szájíze szerint alkották meg.
A jelenlegi építkezési törvény 1976-óta van érvényben, több mint negyven módosítással egészítették ki az évek során. A mostani véleményezési szakaszában több mint 3000 módosító javaslatot nyújtottak be, de sajnos úgy tűnik, hogy a javaslattevő ezeket a szakvéleményeket csak hellyel-közzel vette figyelembe.
Szakértők szerint a törvény a területrendezési, tájrendezési kérdéseket nyitva hagyja, ezzel mintegy szabadkezet adva a kivitelezőnek, aki a törvény betűje szerint így nem köteles figyelembe venni, hogy az elkészülő építmény mennyire simul bele a táj, a település, az utca képébe. Területfejlesztési szemszögből pedig kimaradnak azok az előírások, amik a közösségi terek kialakítása szempontjából – és így egy-egy lakóövezet lakhatósága szempontjából – fontosak.
Fontos tudni, hogy újra visszakerül az államhoz az építkezési engedélyek kiadásának joga is, kivéve ezt a jogot a községek kompetenciájából, így azok beleszólása is csökken a engedélyeztetés során. A Szlovákiai Falvak és Városok Társulása nem tudja elképzelni, az állam honnét tudna leakasztani hirtelen megfelelő számúépítésügyi szakembert. Szerintük az állam a színvonal növelését azzal is elérhetné, ha felemelné az e célra nekik biztosított támogatást.
Viszont a jelenlegi jogok ellenére is jól látszik, hogy a településeken elhanyagolt mostohagyerekként kezelik a lakóparkok kérdését. Vajon a módosítással előbbre kerül-e majd az emberközpontúság? A kérdés tehát nyitott. Tény, hogy médiafigyelmet kevésbé kap, holott évtizedekre meghatározhatja a települések fejlesztésének lehetőségeit, falvaink, városaink arculatát – épített környezetünket.
