Na meg a josta, ami a kettő keresztezéséből jött létre. A ribizli valószínűleg Ázsiából és a Földközi tenger vidékéről érkezett hozzánk. A XIV. században kolostorkertekben kezdték termeszteni. Közeli rokonának, a feketeribizlinek több jótékony élettani hatást tulajdonítanak, a piros bogyójú ribzili viszont elterjedtebb és szebb, ízét is többen kedvelik.
A ribizlibokrok nem csupán a kertek ékei, de gyümölcseit elfogyasztva számos egészségre gyakorolt jótékony hatással lehet számolni. A legszigorúbb diétába is bátran beépítheted, hiszen egészen biztosan nem fogsz tőle hízni. Sőt, a nagy melegben szomjoltóként is kiváló. Az egres – más néven piszke, pöszméte vagy köszméte – eredetileg Európa és Ázsia ritkás erdeiben volt honos.
A benne lévő nyomelemek miatt rendkívül értékes: segíti az emésztést, kedvező hatással van a belső elválasztású mirigyekre és a szívre, májra és a vesére is. Természetgyógyászok lázzal, gyulladással együtt járó betegségek esetén is ajánlják.
A josta az egyik legcsodálatosabb bogyós gyümölcs, egy furcsa hibrid, amit nem sokan ismernek. A fekete ribizli és az egres mindketten túlságosan markáns ízűek magukban: az egres nagyon savanyú, a fekete ribizli nagyon domináns, mindent ural az íze. A josta oldja fel ezt a problémát, mert ő kettejük keresztezéséből született.
Ez volt a Nappali Gasztro rovatának a témája június 28-án. Kossár Lajos gasztrobloggert a szerkesztő-műsorvezető, Bodri Eleonóra kérdezte.
