2023. január 15-án, hetvennégy éves korában hosszú betegség után meghalt Tamás Gáspár Miklós erdélyi filozófus, közíró. A magyar rendszerváltozás és a demokratikus ellenzék meghatározó alakjaként volt ismert.
1948-ban született Kolozsváron, ahol élete első harminc évét töltötte. Az erdélyi város jelentős hatást gyakorolt a munkásságára és a gondolatvilágára. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát. Az egyetem elvégzése után Utunk című kolozsvári hetilap szerkesztőjeként dolgozott, majd politikai okokból Magyarországra települt át 1978-ban. 1979 és 1982 között az ELTE Bölcsészkarán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de „ellenzéki magatartása“ miatt elbocsátották.
Az egyetemről való eltávolítása után az Egyesült Államokban, a Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken tanított. Ő volt az első a demokratikus ellenzék tagjai közül, aki még a rendszerváltás előtt beülhetett a törvényhozásba képviselőként. 1990-től 1994-ig a SZDSZ országgyűlési képviselője volt. Több ikonikus felszólalása is volt a parlamentben.
A politikai pályájánál jelentősebb a tudományos munkássága. Filozófusként a munkáiban a legtöbbször a szellem politikával szembeni ellenállására hívta fel a figyelmet. Az eszmevilágában több radikális fordulat is bekövetkezett, amit egyesek erénynek, míg mások pedig kicsapongásnak gondoltak. A pályája elején baloldali volt, később liberális-konzervatív vonalat képviselte, majd visszatért a baloldali eszmeiséghez és élete végéig marxistaként határozta meg önmagát. Mindig kiállt az elesettek mellett és képes volt mindenféle hatalommal szemben felvenni a kesztyűt, és felhívni a figyelmet arra, hogy a társadalom bizonyos rétegei elveszettek a kelet-európai rendszerváltást követően.