A pánszláv romantika és a kommunizmus időszakának berögzülései egyaránt ott munkálkodnak a szlovák politikum gondolkodásában. Ez nem újdonság, csupán az volt mindig az örök kérdés, hogy ez a jelenség milyen súllyal van jelen a mérleg egyik tányérjában. Mert a másikban ott sorakozik az európai integráció, mint fajsúlyos tényező, folyamat, a NATO tagsággal, meg a Visegrádi Együttműködés mára kissé megkopott, de még létező regionális rendszerével.
Az önálló Szlovák Köztársaság eddigi történelme leginkább a helykeresésről szólt. A fentebb felsorolt tényezők határozták meg a szlovák politikusok reakció mintáját az idő folyamán felmerülő külső kihívásokra. Ez a minta pedig mindig is képlékeny volt, mert a szlovák politikumnak nincs, mert is nem lehet tapasztalata olyan jellegű konfliktussal, mint például egy háború.
Oroszország pedig dinamikus, kitartó munkával épp most gerjesztett egy olyan nemzetközi feszültséget a szomszédunkban, amiben nem könnyű elképzelni Szlovákia majdani szerepét, NATO és EU tagországként, valamint többségileg szláv köztársaságként. A kérdésben megosztottak a pártok, képviselők de a választópolgárok is.
