A köztársasági elnök a beszédét azzal kezdte, hogy az egész világot sokként érte csütörtök reggel a katonai agresszió híre. Hiába keresték az államok a diplomáciai úton való megoldást, az elképzelhetetlennek hitt beavatkozás mégis megtörtént.
Az államfő ezután kitért arra, hogy több hónapon keresztül érte Ukrajnát fenyegetettség a határain államosázó több mint kétszázezer katona miatt. Az 1968-as eseményekhez hasonlította az Ukrajnában kialakult helyzetet, amikor a Prágai Tavasz megtorlása következtében Szlovákiát ellepték az orosz tankok.
Az elnöki beszéd egyik meghatározó momentuma az volt, amikor arról beszélt, hogy telefonon beszélt az ukrán elnökkel. Volodimir Zelenszkij Szlovákia támogatását kérte az elnöktől.
Az államfő kifejtette, hogy Szlovákiát az teszi erőssé, hogy védi őket az a tény, hogy a szolidaritáson alapuló közösség része az ország. Olyan kölcsönös együttműködésről beszélt a világ államai között, ami elítéli Oroszország agresszióját Ukrajnával szemben.
Értékelte azt is, hogy Szlovákia megosztott politikai palettájának a túlnyomó többsége elítéli az oroszok invázióját. Felhívta a figyelmet a dezinformáció veszélyeire és az orosz propaganda működésére, ami jelentősen rontja a fennálló állapotokat.
A beszéde végén kitért arra, hogy Szlovákia nincs közvetlen veszélyben, és a területi integritására miatt sem kell aggódni a szomszédban dúló háború miatt. Felszólította a lakosságot arra, hogy legyenek szolidárisabbak egymással és az ukrajnai háborús menekültekkel.
