A két világháború között a kassai zsidóság mai Szlovákia területének második legnagyobb zsidó közösségét alkotta, a város lakosságának mintegy 15 százaléka volt izraelita vallású az 1941-es magyarországi népszámlálás szerint. A vészkorszak az 1944 márciusi német megszállással kezdődött el, aminek következtében Kassa zsidó vallású lakosságának nagy részét deportálták majd megsemmisítették a haláltáborokban. 1944. június 3-án indult az utolsó transzport az auschwitz–birkenaui koncentrációs táborba kassai zsidókkal.
Ennek apropóján Szeghy-Gayer Veronika történész, a Szlovák Tudományos Akadémiai Társadalomtudományi Intézetének kutatója szerzőtársával, Csősz Lászlóval a közelmúltban jelentette meg a Térképek a kassai zsidóság tragédiájáról (1944) című dolgozatát. A tanulmányban eddig még nem publikált levéltári iratokat dolgoztak fel, amely alapján négy térképet hoztak létre, melyek az 1944 áprilisáig zsidók által lakott és/vagy birtokolt ingatlanok egy részét, valamint a mindössze két hétig működő belvárosi gettót ábrázolják. A szerzők arra is kitértek a munkájukban, hogy mennyi kérvény érkezett be az üresen maradt lakások kiutalására és mit jelent az pontosan ha a „zárgondnokság“ alá vetettek egy házat.