Durica Katarina regényeiben nem fél ledönteni a tabukat. De mi történik azután, ha ledőlnek a tabuk? Kívánja-e a szerző befolyásolni a művének a további sorsát, vagy teljes mértékben az olvasó és további alkotót kezébe adja azt? Amikor a színházban megelevenedik a szerző története, hogyan szemléli? És honnan tudja igazán az író, hogy célba ért az üzenet?
