Szakértők szerint a skandináv állam lépését mindenképpen kétféle módon kell értelmezni. Egyrészt a NATO csatlakozás óhaja igen erős, az orosz fenyegetés nyomását nem tudja elengedni, hiszen 2022-ben sokáig ugyan úgy tűnt, az orosz-ukrán egymásnak feszülés megmarad a direkt és indirekt üzengetések szintjén Putyin mégis nekiugrott szomszédjának.
Másrészt Törökország az „illiberális” váltást követően egy sokkal kevésbé demokratikus rendszerré vált, ami szemmel láthatóan mára nem is tudja, vagy nem is akarja megérteni a világ másik felét, ahol a szólásszabadságot még komolyan veszik. Ennek ellenére a Svéd elképzelés, hozzálás, tolmácsolása a cél. A kérdés persze az, hogy Erdogan a török belpolitika felé kíván-e szerepet játszani, vagy ténylegesen addig köti az ebet a karóhoz amíg csak erre módja van.
