Az Ukrajna elleni háború kapcsán megszólaló oroszbarát vélemények leginkább két ténybe szeretnek kapaszkodni: a Moszkva elleni szankciók abszolút haszontalanok és hogy az Ukrajnába küldött nyugati fegyverszállítmányok csak tovább húzzák a háborút, súlyosbítják a helyzetet.
A szankciókat ellenzők kritikái viszont rendre kihagyják a képletből az időtényezőt, ami nem meglepő, hiszen a szankciók ellenhatásait az Unióban mi már most érezzük. Oroszország ellenben látszólag továbbra is toppon van, a gazdaság dübörög, a háborús gépezet pedig működik. Be kell látni azt is, hogy a rövid, kis időbefektetésre, gyors kis sikerekre épülő kommunikációra berendezkedett kelet európai politikum számára a hosszútávú „befektetések” szinte teljesen ismeretlenek. Nem is csoda, hogy az uniós szankciók ellenzői leginkább olyan populista politikusok, akik leginkább választási ciklusokban képesek gondolkodni.
A zord valóság tényei pedig egyre másra jelentkeznek és bár nem kizárt, hogy Oroszország egy hideg telet okozhat Európának, hosszútávon viszont mind az export mind az import szempontjából a nyugati piactól való elszigetelődés egyes szektoraiban lassíthatja, több más esetben egyenesen visszavetheti az orosz gazdaságot. Az alternatív piacokra – Közel-Kelet , Kína, India, Észak-Korea, Afganisztán – való átállás jövedelem tekintetében sokkal soványabb eredménnyel kecsegtet, ami nem csak az ipari termékekre értendő, de a földgázból és kőolajból beérkező haszon is sokkal csekélyebb lehet.
Ami viszont egyértelműen befékezheti az orosz ipar egyes szegmenseit, az a nyugati technológiáktól való elzártság. Egyedül Kína az a partner ami képes lehet ideiglenesen enyhíteni ezen. Viszont a nagy keleti óriás is még az önállósodás útjának az elején tart, a kínai chipek még messze elmaradnak a nyugatiaktól, ami lassan a harctereken is érezhetővé válik, így eltolva a haditechnika minőségi arányát Ukrajna irányába.
