Szinte alig akad ismerősünk, akinek ne lenne határozott álláspontja arról, hogy kiérdemlik-e együttérzésünket, sőt támogatásunkat az oroszok által lerohant ukránok vagy sem. Dolgunk-e kiállni az agresszor áldozata mellett, és ha igen, miként és mennyire, illetőleg jogos-e a kívülállásunk hangoztatása, félrehúzódhatunk-e békevágyunkra hivatkozva. Szabad-e sarokba szorítani Putyint, megszégyeníteni Oroszországot, felvehetjük-e az atomhatalom által odavetett kesztyűt?
Hasonló kérdések, pontosabban a rájuk adott válaszok szültek izgalmas vitát Jürgen Habermas német filozófus és Timothy Snyder amerikai történész között, igaz, ők a vitát arra szűkítették, helyes-e, pontosabban helyes volt-e Németország tétovázása, visszafogottsága az orosz-ukrán háború kezdetén.
A két gondolkodó eltérő állásponttal rendelkezik arról, hogy az atomháború esélyét növelik-e a putyini agresszió áldozatául esett szomszéd országnak szállított fegyverek. Habermas a nukleáris kockázatokra figyelmeztet, ami sokaknak úgy jön le, hogy akarva-akaratlanul orosz propagandát visszhangozza a közvélemény számára.
