Mindez azt követően történ, hogy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága nemrég megsemmisítette New York állam több mint egy évszázados törvényét, amely könnyen elrejthető kézifegyverek viselését korlátozta.
A döntés az elmúlt évtized legjelentősebb kiterjesztésének számítot a fegyvertartási jogok terén az országban. A szenátus döntése viszont, úgy fest, most ellensúlyozza ezt a lépést és végre teret enged a haladóbb szellemben gondolkodóknak.
Néha nehéz értelmezni az Egyesült Államok törvényhozóinak, politikusainak reakcióit egy-egy tömegmészárlást követően. Az USA-ban a fegyvertartás, a fegyverviselés kérdése szinte tabuval határos téma. Az konzervatívok fixa ideája, hogy a még több fegyver, a még jobban felfegyverzett társadalom, önmaga a megoldás kulcsa. Alapelvük: „ha ránk lőnek, vissza kell lőni”.
A liberálisabbaknak tituláltak, vagy nevezzük inkább logikusabban gondolkodók, akik talán eljutnak odáig, hogy átsandítsanak az öreg kontinensre, néha már úgy fest sikerült felismerni, hogy a szigorúbb fegyvertartási szabályozással bíró országokban a lőfegyverrel elkövetett bűnesetek évenkénti száma sok esetben inkább a nulla felé konvergál, lásd Norvégia vagy Japán.
A republikánusok nézetei viszont sajnos, Európában is gyökeret vertek, sőt Szlovákiában is volt már többször arra kísérlet, hogy amerikai módi alapján, alkotmányos joggá emeljék a fegyvertartást.
Az államokban az általános szabadságjog kőbevésett védőbástyájának számít a szabad fegyvertartás és viselés, a fegyverlobbi azon túl, hogy az egyik leg jövedelmezőbb üzletág, politikailag az egyik legbefolyásosabb csoport, a szenátus mostani lépése is inkább tűnik kiigazításnak óvatos próbálkozásnak, miközben nem is olyan rég több tízezrek tüntettek az USA több városában is.
A megmozdulást a March For Our Lives (Menetelés az életünkért) csoport szervezte, tagjai többek között a támadófegyverek betiltását, a fegyvert vásárlók általános háttérellenőrzését és egy nemzeti nyilvántartás létrehozását követelték.
Amint látjuk, a fegyverek elleni megmozdulásoknak is van az a sajátos amerikai mellékíze, ami bizonyítja, az új világ nehezen lép ki a többszáz éves alkotmányos komfortzónájából és felmerülhet bennünk a kérdés, valóban az öregnek titulált kontinens a maradibb, vagy a mára egyáltalán nem újnak számító óceánon túli „világ” az?
