A nemi erőszak, mint eszköz, mint fegyver egyáltalán nem újdonság, sem a világon sem az orosz hadviselésben. A második világháború végén Kelet-európa-szerte több tízezer nőt erőszakoltak meg a „felszabadító” szovjet (orosz) katonák.
De „módszert” délszláv háború során is elővették. Nemzetközi megfigyelők szerint az 1992–95-ös boszniai háború alatt húsz- és ötvenezer közötti számú lányt, nőt és férfit erőszakoltak meg. Az akkor történt esetek utólagos vizsgálata komoly probléma.
Az okostelefonok elterjedtsége és az ukrán hatóságok aktivitása a XXI. század első nagy európai háborújában viszont azonnal felhívta a figyelmet a harcokat követő nőket ért erőszakos cselekményekre.
A hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze márciusban vizsgálatot indított az Ukrajnában 2013 novembere óta elkövetett lehetséges bűncselekmények ügyében. A vizsgálat még a 2022-ben indult háborút megelőző kelet-ukrajnai harcok során történt esetekkel is foglalkozik.
A vizsgálat során rengeteg nemi erőszakról szóló beszámolók látott napvilágot. Az áldozatok részletes vallomásait egyes esetekben már átadták az ukrán hatóságoknak, amelyek az orosz katonai offenzívák ellenére továbbra is működnek az egész országban.
A lehallgatott orosz harctéri kommunikáció nyomán az egyszerű katonák ellen is felmerül a gyanú, hogy az ukránok terrorizálására és a háború folyatására alkalmazzák a nemi erőszakot.
Vajon mi áll a tömeges nemi erőszak hátterében, mit céloznak a gyalázatos cselekedetek, mit üzen általuk az agresszor, de legfőképpen mi vethetne véget a fegyveres konfliktusok e szennyes gyakorlatának.
