Az utókor sokfélének látja, sokszor utólag megkonstruált jelentésekkel ruházzák fel: van, hogy tiszta antikommunista forradalomnak allitjak be, van hogy keresztény konzervatív szabadságharcként. 1956 ősze gyakran válik a múltkonstruálás áldozatává.
Nem ritkán vagyunk tanúi annak, hogy megpróbálják a kontextusból kiragadni, és különböző aktuális jelentéseket kapcsolnak hozzá különféle emlékezetpolitikai intenciók jegyében.
Milyen volt hát valójában? Egyebek mellett erről beszélgettem Rainer M. János történésszel, a forradalom két évtizeden át önállóan működő legfontosabb kutatóműhelye, a ma már csak virtuálisan létező 1956-os Intézet vezetőjével.
A korszak történész-kutatóját ugyanakkor kérdeztem arról is, hogy az egykori és mai emlékezetpolitikák versengése közepette és az egymásnak ellentmondó jelentéstulajdonítási kísérletek hatására hogyan alakult át 56 emlékezete, ugyanúgy része-e a magyar történeti identitásnak, mint mondjuk volt még a rendszerváltáskor, és hogy milyen párhuzamok vonhatók – az alapvetően eltérő történelmi helyzet ellenére is – a hatvannyolc évvel ezelőtti történések és Ukrajna honvédő háborúja közt.
A mikrofonnál Rácz Vince.
