Az első tudományos előrejelzések, amelyek az időjárási szélsőségek gyakoriságának növekedésére figyelmeztettek, már a 20. század közepén megjelentek.
Az 1970-es években a klímakutatók először mutattak rá az üvegházhatású gázok növekvő koncentrációjára és annak lehetséges hatásaira, köztük az éghajlatváltozásra, amely hosszú távon szélsőségesebb időjárási eseményeket eredményezhet.
Az 1990-es években az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) kezdte el rendszeresen publikálni jelentéseit, amelyekben már világosan megfogalmazták, hogy a globális felmelegedés eredményeképp számítani kell hőséghullámokra, áradásokra, és egyéb időjárási szélsőségekre.
Ezek a jelentések konkrétan figyelmeztettek arra, hogy az olyan régiókban is, mint Közép- és Kelet-Európa, egyre gyakoribbak lesznek az ilyen események, noha az akkori éghajlati helyzet még viszonylag stabilnak volt mondható. Ma mindez már a realitás, a klímaváltozás ránk rúgta az ajtót.
Milyen kihívásokkal kell szembenéznünk rövidtávon? Erről kérdezte Miklós László volt környezetvédelmi minisztert, a Magyar Tudományos Akadémia külsős tagját Kálmán Norbert a hétfői Reggeliben.
