Ulman István fafaragó, a népművészet mestere Gömör szülötte, és bár a felmenői sem asztalosmesterek, sem pásztorok nem voltak, mégis kora gyermekkorától rendkívül érdekelték ezek a mesterségek. Különösen a fa iránt érzett megmagyarázhatatlan vonzalmat.
Mi a várhosszúréti otthonában látogattuk meg, ahol elárulta, hogy egy erdélyi út változtatta meg az életét. Akkor döntötte el, hogy fafaragó lesz, pedig még saját vésője sem volt addig.
A beszélgetésünkből az is kiderül, hogyan biztatta őt Löffler Béla szobrászművész a pályája elején, miért akarták lerombolni az egyik alkotását, honnan szerezte be a mahagóni faanyagot, mit gondol Kóós Károly munkásságáról, a precizitásról, milyen ajándékot készített a pápának, miért megnyugtató, hogy a vaskerítés is kidől, és hogy van-e olyan műve, amit újrafaragna, ha tehetné.
