Hogy mi mindenre tanította meg a tánc, és mi az, amit ma már ő tanít meg, mit gondol arról, hogy miért fontos felvállalni a sebezhetőségünket – egyebek mellett ez is szóba került. Gyerekként ugyan nagyon szerette táncot, de volt, aki nem szavazott bizalmat neki. Magdi mégis mindig visszatáncolt a néptánchoz. Pozsonyban három évig képezte magát, hogy hivatásos táncpedagógus legyen, mindeközben dolgozott közgazdászként, majd felvételt nyert a Magyar Táncművészeti Egyetemre, ahol elvégezte a táncpedagógus szakot.
Az évek során a kemény munka meghozta a gyümölcsét. 25 év alatt számos sikert értek el: „Ha csak az elmúlt két évet nézzük, akkor a Megyer Táncegyüttes kiválóan minősült együttes, a Kis Megyer és Csilizke Gyermek Néptáncegyüttes pedig a 2021/2022-es év nívódíjas együttese lett. Tavaly a Megyer megkapta a Pro Urbe díjat. Engem pedig a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége díjazott, valamint megkaptam a polgármesteri díjat és legutóbb pedig a Nagyszombat Megye Díját” – árulta el előzetesen Magdi.
Akárcsak minden portrébeszélgetés előtt, ezúttal sem maradhatott ki az az „önmesélés”, az a bizonyos üres lap, amelyetí ezúttal Magdi töltött meg saját magával, a gondolataival, hogy miért is olyan és az ma, aki. Egy üres dokumentumot megnyitni, kérdések nélkül felelni, vállalni érzéseinket és azt, hogy kik is vagyunk, egyáltalán nem egyszerű feladat. Az a bizonyos önmese, amely szinte minden egyes alkalommal már-már sorvezetőként segít a beszélgetéskor, és amelynek mentén elindul a műsorvezető a beszélgetőpartnerrel, beavatva a hallgatót is. Bizalmi játék? Kérdés? Döntsék el Önök!
A beszélgetés fő pontjai:
- Mit jelent Magdinak a tánc?
- A kislány, akinek mindene volt a néptánc
- A család ereje
- A legnagyobb pedagógiai lecke
- Ifjú Szivekben
- Szembesítés
- A kemény munka gyümölcse
- A perfekcionizmus maximalizmussal karöltve áldás vagy átok?
- Koreográfia mentén
- A sérülékenység felvállalása
- Ismertség és egyedüllét kettőssége
- A látszat néha csal
