A múlt rendszerben zaklatták, ő mégis színpadra állt, amikor eljött az ideje – maga is aktív részese volt a bársonyos forradalomnak. Szászi Zoltán nemrég ismét szükségét érezte, hogy nyilvánosan is kiálljon az igazáért.
Szekeres Éva pedig néhány éve filmet forgatott a bársonyos forradalom rimaszombati eseményeiről és a múlt rendszer visszásságairól. Elmondása szerint azért, mert úgy érezte, rohamtempóban felejtődik ’89 üzenete.
Miért vágyják vissza sokan az elnyomatást, az elviselhetetlent? S mi mindannyiunk kötelessége, hogy már sose kelljen diktatúrában élnünk? Szászi Zoltánnal és Szekeres Évával zeherjei otthonukban beszélgettünk. Elsőként Szászi Zoltán mesélt megismerkedésükről, ami hol máshol is történhetett volna, mint egy könyves üzletben.
Az interjúból továbbá kiderül:
Mikor és miért gyűlt meg a baja a rendszernek Szászi Zoltánnal (s neki a rendszerrel)?
Hogy élték meg gyermekkorukat – Szekeres Éva elárulja, egy időben képzőművészeti álmokat is szövögetett, Zoltán pedig az első szárnypróbálgatásairól vall.
Szászi Zoltán vall első mentoráról, Bárczi István költőről, valamint beszámol az Iródia mozgalomban betöltött szerepéről s akkori élményeiről.
Elmondják, hogyan élték meg a szocialista rendszer utolsó éveit s magát a rendszerváltást.
Történt –e már velük olyan, hogy utólag megbánták volna, amit kimondtak, leírtak?
Mit jelent a hungarofuturizmus?
Mit tehetünk annak érdekében, hogy már sose kelljen diktatúrában élnünk?
