1880 októberében az iglói patikus segédje a munka szünetében megpillant egy csendesen bóbiskoló ökrös szekeret, egy hirtelen ötlettől vezérelve előkapja irónját és egy receptpapirosra lerajzolja az elébe táruló látványt. A patika tulajdonosa mögé lopózva meglátja a jól sikerült rajzot, és a vállára üt: „Hisz maga festőnek született”.
A 27 éves fiatalembert különös boldogságérzés önti el, majd kisvártatva a feje fölött hátulról meghall egy hangot: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél”. Így szól a történet Kosztka Mihály Tivadar elhívattatásáról az égi szózat által, arról, hogyan fogant meg benne az elhatározás, hogy a festőművészetnek szenteli az életét. A
Tátra aljáról Taormináig vezetett a későbbi útja, sőt még tovább, a művészettörténet lapjaira, oda, ahova mintaképe, Raffaello nevét is beírták annak idején.
