Egy 2020-ban nyilvánosságra hozott vatikáni jelentés szerint II. János Pál mellett XVI. Benedek és Ferenc pápa, továbbá számtalan egyházi vezető is például tudott az amerikai McCarrick bíboros elleni vádakról, de húsz éven keresztül nem vizsgálták ki érdemben az ügyét.
Már több tényfeltáró munka, könyv és dokumentumfilm is részletesen foglalkozik a papi pedofíliával. Ha minden a témával foglalkozó munkát átvizsgálunk, szembetűnővé válik, hogy az egyház évtizedek (évszázadok??) óta tud a problémáról, de ahelyett, hogy azt megoldaná inkább homokba dugja a fejét és szőnyeg alá söpri az eseteket. A századelőn vagy a rendszerváltás időszakában ez a stratégia még működött, de az világszerte elterjed infokommunikációs eszközök és az internet világában már ilyen bűnök nem sokáig maradhatnak rejtve.
Az egyház mégis úgy tesz mintha egy másik évszázadban lenne, megfélemlítéssel, lefizetéssel, perrel maszatolja el a problémát ami egyre inkább kezd az körmére égni. A katolikus egyház eleve egzisztenciális válságát éli Európában és globálisan is. Amíg a századelőn még Európa volt a központ, a hívek számának tekintetében ez egyre inkább kezd eltolódni Ázsiába és a Latin-Amerikába, ami az európai hívek között is visszatetszést generál.
Ebben az egyébként is turbolens közegben ezért a papi pedofília egy amolyan a „púp a hátra” megítélést kap. Viszont hatását, befolyását az egyház megítélése kapcsán egyre kevésbé lehet tagadni.
