Világszerte először 2006-ban tartották meg, míg Németországban már tíz évvel korábban elkezdődött az éves megemlékezés a holokauszt áldozatairól.
„Az emlékezés nem érhet véget, a jövő nemzedékeit is éberségre kell ösztönöznie“ – ezekkel a szavakkal nyilvánította 1996-ban Roman Herzog szövetségi elnök január 27-ét a nemzetiszocializmus áldozatainak németországi emléknapjává.
A választott dátum szimbolikusan kapcsolódik 1945. január 27-hez, amikor a Vörös Hadsereg felszabadította az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábort. A legnagyobb koncentrációs és megsemmisítő tábort a nácik a lengyelországi Auschwitz közelében építették.
2005 januárjában az ENSZ Közgyűlése (UNGA) megemlékezést szervezett a koncentrációs tábor felszabadításának 60. évfordulója alkalmából. Még ugyanebben az évben (2005. november 1-jén) az ENSZ Közgyűlése határozatot fogadott el, amelyben január 27-ét a „holokauszt nemzetközi emléknapjává“ nyilvánította, hogy minden évben megemlékezzen a második világháború során a holokauszt hatmillió zsidó áldozatának szenvedéseiről. A javaslatot Izrael, az Egyesült Államok, Oroszország, Ausztrália és Kanada nyújtotta be, és 91 ENSZ-tagállam támogatta.
A holokauszt emlékezete című határozat elfogadása után Kofi Annan, az ENSZ akkori főtitkára így nyilatkozott: „A holokauszt nemzetközi emléknapja fontos emlékeztető lesz a holokauszt tanulságaira – ez egy rendkívüli gonoszság volt, amely nem ismétlődhet meg a jövőben, és nem szabad elfelejteni.“
Az Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábort 1940-ben hozták létre a nácik. Eredetileg politikai foglyok és hadifoglyok internálására használták. Fokozatosan hatalmas munka- és megsemmisítő koncentrációs táborrá bővült az Európa minden részéből odahozott zsidók számára. 1941. szeptember 3-án a táborban először használták a „zyklon B“ elnevezésű mérges gázt, és 600 szovjet hadifoglyot és 250 más foglyot öltek meg a gázkamrában.
A Szlovákiából 1942. március 25-én Poprádról indított első transzport, amely ezer zsidó lányt és fiatal nőt szállított, szintén a megsemmisítő gépezet e szimbólumába ment.
A deportálások első hulláma során az akkori szlovák állam területéről 19 transzportot küldtek az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba. A szlovákiai zsidók megsemmisítő táborokba való deportálása 1942 őszén történt ideiglenes felfüggesztésük után 1944 őszén folytatódott. Összesen több mint 70 000 zsidó állampolgár halt meg a koncentrációs táborokban a Szlovákia területéről történő elhurcolások következtében.
Az Auschwitz-Birkenau náci megsemmisítő tábort 1945. január 27-én szabadította fel a Vörös Hadsereg. A megdöbbent és sokkolt katonák bevonultak a táborba, és 7600 foglyot szabadítottak ki. Történészek becslése szerint a nácik mintegy 1,2 millió embert öltek meg ott, többségük zsidó volt.
2001. október 31-én a Szlovák Parlament elfogadott egy törvényjavaslatot, amely új emléknapot jelöl ki a holokauszt és a faji erőszak áldozatainak emléknapjává, amelyet szeptember 9-én tartanak. Azért ezt a napot választották, mert 1941. szeptember 9-én lépett hatályba a háborús Szlovákiában a zsidó törvény, a zsidók jogállásáról szóló kormányrendelet, amely számos zsidóellenes rendelkezést tartalmazott.
(TASR)
