Hszinek tíz év alatt sikerült az országot a szuperhatalommá válás küszöbére juttatni, igaz a színfalak széle még kopott, itt ott erősen kilóg a „made in china”. Szakértők szerint bár bizakodóan tekinthet a jövőbe a régi-új elnök, a gazdaságban és a társadalomban mutatkozó feszültségek Hszi ambícióit is fékezhetik.
A többpólusúvá váló világban az Egyesült Államoknak is nehezebbé vált a lavírozás, mióta pedig nyilvánvaló, hogy Oroszország bár minden erejét beleadja, nem képes már „igazi” szuperhatalom maradni Washington figyelmét is inkább a dinamikusabban fejlődő Kína köti le.
Hszi felemelkedése viszont több szempontból önmagában is visszavetheti az elmúlt évtizedekben folyamatosan fejlődő országot. Az elnök, mostantól kicsit több mint elnök, hatalmát a párton belül sem kérdőjelezi meg senki, ahogy a társadalmat is egyre rövidebb pórázon kívánja tartani. A kínai hadsereg bár rég vett részt éles konfliktusban mélyebb átalakuláson ment át, mint az orosz. A gazdaság pedig, igaz részben kényszerből, de dinamikusabban kezd átállni az önellátó üzemmódra.
