Az orosz-ukrán háború kitörése óta a napjaink részévé vált az, hogy a gyomorszorongató élethelyzeteket látunk a médiában. A konfliktus kitörését övező kezdeti pánikhelyzetből együttérzési fáradtság alakult ki. Sokak számára megterhelő ez az általános empátia, ami miatt szinte teljes érdektelenség övezi az Ukrajnáról szóló híreket.
Nap mint nap felvételek kerülnek ki a sajtóba ahol az emberek boldogok és olyan tevékenységet folytatnak amik nem illenek bele a háborús sztereotípiába. Ezeket a képeket látván nem mindenki elnéző, sokan úgy gondolják, hogy a háborús helyzetben nem lehet feladni a körülmények miatti beszűkült életmódot, a kötelező félelmet és szomorúságot. Az empátia elvesztése sok alkalommal átfordul az áldozat hibáztatásába.
Közép- és Kelet-Európában az érdektelenség mellett hatalmas problémát jelent az álhírek rohamszerű terjedése és a társadalomban tapasztalt nagy mértékű orosz pártiság. Az agresszor dezinformációs képletei jól működnek, sokan bedőlnek az orosz propaganda által terjesztett hamis információknak
A nyugat-európai országok lakossága jóval empatikusabb a háborúval szemben, ami azzal magyarázható, hogy megfelelő információ jut el hozzájuk. Nem nagyon volt a történelem során a mostanihoz hasonló háború, amelyet intenzív közösségi média figyelem követtet. Az információs áradatnak köszönhetően nehéz elérni az emberek ingerküszöbét, durvább mélységekbe kell menni, a megbotránkoztatást és sokkolást kell sok esetben elérni.
