1968. augusztus 20-ról 21-re virradó éjjel a Varsói Szerződés tagországai fegyveres erőikkel megszállták Csehszlovákiát. Tankokkal tiporták el a Prágai Tavasz néven elhíresült reformfolyamatot, amely a kommunista párt első titkárának, Alexander Dubčeknak volt a kísérlete az úgynevezett „emberarcú szocializmus“ megteremtésére. A társadalom demokratizálódásának óriási támogattsága volt a lakosság körében, amire potenciális veszélyként tekintettek Moszkvában arra vonatkozóan, hogy elindítja a kommunista blokk széthullását. Mai napig sokak számára ismerősök azok a képek, amikor Prága és Pozsony utcáin állampolgárok ezrei tüntettek a szovjet harckocsik között.
54 évvel az események után egy szlovák közvéleménykutatás arra kereste a választ, hogy milyen a véleményeket táplálnak 2022-ben Csehszlovákia megszállásáról. Ez a kutatás azért releváns, mert segít pontos képet adni egy múltbeli esemény fényében arról, hogy miképp gondolkodunk arról, ami a szomszédunkba történik az ukrán néppel.
A 3000 fős mintás kutatás eredményei azt mutatják, hogy a 35 év alattiak egyharmadának nincs semmilyen véleménye a 68-as eseményekről. Ez az adat annak fényében nem okoz meglepetést, hogy egyre kevesebben vannak akik érdeklődnek a közélet iránt és egyre többet felejtünk abból, amit az iskolában tanultunk a múlt eseményeiről. Azonban a kulcsfontosságú dolgokról való tudatlanság miatt fogékonyabb lehetünk a dezinformációkra és az álhírekre.
Ha nem ismerjük a múltunk történéseit, akkor nehezebben tudunk tájékozódni a jelenben, és nem tudjuk a megfelelő tapasztalatot levonni az életünket befolyásoló közéleti eseményekre. Ennek köszönhető, hogy a szlovák társadalom nem elhanyagolható része az agresszor Oroszország narratívájával szimpatizál és ódzkodnak a nyugati demokratikus világtól.
