Az utóbbi évek egyik legnagyobb sikerét aratta a magyar futball válogatott Wolverhamptonban. A Nemzetek Ligája sorozat A-csoportjában idegenben 4 góllal győzték le Angliát. Utoljára az Aranycsapat 1953-as legendás 6:3-al végződő mérkőzősen sikerült idegenben legyőzni a „három oroszlánosokat“ a magyar válogatottnak.
Világsztárokkal felálló ellenfél ellen egy olyan csapat dominált ami közepes játékosokból áll. Sokan azon a véleménnyel vannak, hogy a siker legfőbb kovácsa Marco Rossi, vezetőedző, aki egy taktikailag érett edző, és sikerült egy ütőképes válogatottat összhozni, ami bátran felveheti a versenyt a világ legjobb csapataival szemben.
A magyar focitörténelemben mérföldkőként fog bekerülni ez a győzelem, de némileg beárnyékolja a politika ezt a teljesítményt. Sokan nem képesek örülni egy ilyen sikernek, mivel nem értennek egyet azzal, hogy a kormány a futballba hatalmas pénzeket pumpál. A kormánypárt politikusai és szimpatizánsai pedig az általuk támogatott politika diadalaként interpretálják a válogatott teljesítményét.
A hazai szurkolók a mérkőzés előtt füttykoncerttel zavarták meg a himnuszt, és a rigmusukban rasszistának nevezték a magyar szurkolókat. Ez válasz volt az angol csapat utóbbi budapesti meccsein történtekre, ahol a magyar szurkolók a nem tetszésüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a mérkőzés kezdete előtt féltérdre ereszkedtek, ami a rasszizmus elleni harc melletti kiállás.
