Mindeközben Putyin hétről-hétre a konfliktus további eszkalálódásával fenyeget és bár a végső ütőkártyát, vagyis a nukleáris fegyver bevetését, továbbra is a pakliban tartja eddig úgy tűnik, hogy van olyan ellensúly a Kremlben, vagy belátás az elnökben, ami megakadályozza, hogy valóban végzetes döntést hozzon.
Nyugati elemzők között pedig már fel-feltűnnek olyan vélemények, hogy hamarosan talán pont az Ukrán vezetésnek kéne békülékenyebb skálára hangolnia kommunikációját. Egyesek szerint ugyanis a katonai helyzet jelen állását tekintve, egy jövőbeni nagyobb Ukrán harctéri győzelem esetén sem szabad a teljes megaláztatásig szorongatni Putyint. Mert ha az egyre rosszabb egészségügyi állapotban levő vezetőt sarokba szorítanák az valószínűleg nem riadna vissza, hogy akár taktikai atomfegyvert vessen be.
A megtámadott Ukrajna szempontjából valószínűleg politikailag is nehezen eladható egy ilyen mindenképpen alárendelt gesztus meglépése. Zelenszkij számára – különösen a bucsai vérengzéssel, valamint egyre több nyugati fegyverrel a háta mögött – egy ilyen lépés herkulesi lelki erőt követelne. De ahogy a legtöbb háborúban, a béke ezúttal is kétoldalú lépésekkel érhető csak el.
Ilyen lépésekhez pedig leginkább az kell, hogy az ukránok kellő méretű sikerét ellensúlyozza egy megtorpant, de nem szétesett orosz hadsereg, hogy a két nemzet vezetője közti távolság legalább egy nagyon hosszú asztal méretére zsugorodjon.
De ehhez sajnos az is kell, hogy az orosz fél végre belássa, ez a háború számára sem erkölcsi, sem anyagi sikereket nem fialhat.
