Már az orosz-ukrán háború első szakaszában nyilvánvaló volt, hogy a NATO nem hajlandó közvetlenül konfrontálódni Oroszországgal, ez ugyanis gyakorlatilag egy harmadik világháborút jelenten, minden eufemizmus nélkül. Az orosz túlerőt látva ezért is érthető az ukrán vezetés lépése, még ha az továbbra is ingoványos talajon mozog.
Az önkéntesek dolgát megkönnyítendő, vízummentességet biztosítanak minden olyan külföldi állampolgárnak, aki az orosz invázió ellen akar harcolni. Ukrajnában egyébként 2014 óta harcolnak kisebb-nagyobb számban külföldi önkéntesek.
2015-ben jogszabály született, ami szabályozza a külföldi állampolgároknak az ukrán fegyveres erőkhöz való csatlakozását, és enyhíti számukra az ukrán állampolgárság követelményeit.
Hogy kik is ezek az önkéntesek az már egy teljesen más történet. Ahogy azt már korábban megírtuk, nagyszámú nyugati önkéntes jelentkezett Zelenszkij elnök felhívására, számuk állítólag már meghaladta a 16 ezret. De ha teljes képet akarunk kapni az ukránjában harcoló önkéntesekről, még távolabbról kel vizsgálnunk a jelenséget.
A kelet-ukrajnai háború 2014-es kirobbanásával sok különböző náció csatlakozott a résztvevő felekhez, nem csak ukrán hanem orosz oldalon is. Mindkét oldalon harcolnak Csecsenek, ukrán oldalon Grúzok, a felkelők (oroszok) oldalán kisszámban szerbek és ott van még a Wagner csoport néven elhíresült zsoldosokat szerződtető „vállalkozás” is. Utóbbi gyakorlatilag egy orosz állami megbízásokat teljesítő katonai magáncég, ami működött kelet-ukránjában, részt vett a Krím elfoglalásában, harcolt a szír kormányerők mellett Szíriában, de felbukkant Maliban is.
