A huszadik század konfliktusai katonai szempontból egy átalakuló korszak jegyét viselik magukon, nem csak a haditechnika szempontjából.
A világ hadseregeinek fejlődése az évszázadok alatt, korszakonként magán viselt bizonyos jeleket, amikből akár olvasni is lehetne a korszellem fejlődésének útját, irányát.
A zsoldoskatona megjelenése már a görög háborúkra is jellemző volt. Hogy aztán a 16. század háborúit már szinte csakis kizárólag a szerencse harcosai vívják. Róma a maga majd évezredes történelmével bizonyította, hogy az állam szolgálatába önként és/vagy sorozás útján álló civil katona morálisan magasabb minőséget visz a hadszervezésbe. A zsoldosseregekkel megszerzett tapasztalat majd újra éltre is hívja ezt a rendszert, hogy aztán az első és második világháború tömeghadseregeiben ez az erkölcsi adalék feloldódjon és a „kényszeres” katonáskodás csak egy felesleges nyűggé váljon.
Napjaink modern hadseregeinek szervezéséből, ha nem is halt ki teljesen a sorozásra épülő hadszervezés, mégis a szerződéses, a katonáskodást hivatásként űző hadfi vált a modernitás jellemzőjévé. Az arányaiban kisebb, de professzionálisabb modern hadseregek, különösen nyugaton, viszont veteránok tömkelegét ontják. Mert a modern humánerőforrás menedzsment a katonák létszámát kormányzati ciklusokhoz és aktuális konfliktusokhoz méri. Ez a rendszer egyrészt biztosítja az adott országok úgynevezett tartalékos létszámát, másrészt viszont sok olyan veteránt termel, aki ebben a lelketlen rendszerben többé-kevésbé csalódik is.
Egy részüket a privát szektor szívja fel, sokuk katonai magáncégek zsoldosai lesznek és így gyakran újra a kormány szolgálatába kerülnek, de már teljesen más minőségben. A kevésbé szerencsések, vagy beválalósabbak, ismeretlen országok névtelen hadurainál kötnek ki.
De mára kialakult egy nehezen körvonalazható, számontartható rétege azon fegyverforgatásban jártas férfiaknak, akik meggyőződésből, önként utaznak el olyan háború sújtotta régióba, ahol szerintük egy jobb ügyet szolgálhatnak.
A jellemzően amerikai, angol, kanadai, német, francia önkéntesek már a szíriai háborúban is megjelentek. Bár konkrét tanulmány még nem igazán foglalkozott velük, de az interjúk alapján olyan politikailag egyébként nem motivált veteránok ezek, akiket a tenni akarás fűt. Szűkmezsgyén mozognak ezek a férfiak mert hol zsoldosnak, idegen kormányok ügynökeinek tekintik őket.
Most, hogy az orosz agresszió felvételei órák alatt elérték a világ szinte minden pontját, hihetetlen gyorsan, veteránok és önkéntesek tucatjai jelezték nem csak készek fegyvert fogni ukrajna mellett harcolva, de már útban is vannak.
