A történet nem új, emlékezzünk csak vissza a Bosits kontra Szlovákia ügyre. Ebben az ügyben a két elsőfokú bíróság szerint nem történt érvényes vagyonelkobzás 1946-ban, mert Bosits nagyapjának nem kézbesítették a konfiskációs végzést. A Legfelsőbb Bíróság szerint az egyéni elkobzásnak meg kellett történnie. Egy 2021-es szlovák legfelsőbb bírósági döntés azt az álláspontot fogadta el, hogy egyénileg nem kell vizsgálni az eseteket.
Kormányszinten úgy tűnik mintha, a törvényhozásban nem is tudnának arról, hogy még mindig a Beneš-dekrétumokra hivatkoznak 2022-ben. Ha a történetet megvizsgáljuk a Szlovák Földalap és az Állami Erdőgazdaság a két „nyertes” az elkobzásoknak.
Ha Szlovákiának egy olyan 1946-os határozat kapcsán kell magyarázkodnia Strasbourgban, ami homlokegyenesen szembe megy az Európai Unió elveivel, de most mégis érvényesítik és ezzel uniós állampolgárok jogai sérülnek, vajon miként kívánja elkerülni az arcvesztést az ország és a kormány?